KEDD

(bocsi, hogy csak ma sikerült felrakni a keddi bejegyzést, de még csak most kezdtük ezt a blogot, azért jó olvasást! :D)

Az érzés,amikor annak tudatában ébredsz,hogy ma már semmilyen emberi erő nem rondíthat bele a bizonyítványodba,ezért fölöslegesnek érzed azt a fárasztó cselekvést,hogy a takaród lágy fedéséből kikászálódj,eljuss a fürdőszobába,készülődj és elmenj az iskolába.

Tudod,hogy aznap semmi jelentős esemény nem lesz,de azért mégis félve olvasod át a nyelvtant,és olyasféle mondatokat elemzel a fejedben hogy: "Az alpaka elment a vásárba lisztkukacot venni.".

És amikor nyugodtan hátradőlsz annak tudatában hogy mindent perfekt tudsz,beront a magyartanár vérengző szemmel mondván:mondatelemzésből javítás!

Fűű hát forrt az agyam!
   Miután lefeleltem, azon filóztam, hogy a teremből való kimenetelem után nem gondolta-e meg magát a jobb jegy ügyében. 
 Amikor az osztályozóértekezlet miatt beígért 4 óránkat végigszenvedtük (közben többé kevésbé napszúrást kapván) kiderült, hogy 5. óránk is lesz.

 Ekkor Rezi megkérdezte Mermitől és tőlem, hogy nem akaródzunk-e átmenni a nagyijához. Háát. Anya azt mondta, hogy nem, mert nem lett ötös az év végi jegyem irodalomból. Rezinek hála Makk tanárnő végül sok győzködés árán megadta a jobb jegyet. Elindultunk Rezihez, és lám (!) már ezt a bejegyzést szerkesztjük. Aztán kimentünk medencézni és cseresznyézni. Később fagyis banánturmixot készítettünk. Íme a recept 4 főre:
-0,5 l tej
-1 banán
-2 gombóc csokifagyi
Ezeket 1-es fokozaton fél percig keverjük, 2-es fokozaton pedig 5 másodpercig.
Utána 3-szor egy pillanat erejére a felrázógombra tekerünk.
Nastravi!

Kálmi írása 
2014. június 11. (jún. 10-ről írt)